2009. október 8., csütörtök

Néhány link

Az a helyzet, hogy jó kis csalafintaság áll a blogger rendelkezésére: egy ügyes eszköz segítségével meg tudom nézni, hogy a látogatók hogy érkeztek ide. Újabban különböző Google-keresések eredménye is idehoz egyeseket. Megfigyelvén, hogy milyen keresések voltak a leggyakoribbak, elhatároztam, hogy csinálok itt a lapon, oldalt, egy kis linkgyűjteményt. Nem akarok a lap.hu-val versenyezni, de hasznos lehet egyeseknek.

2009. október 1., csütörtök

Szupta Vadzsrászana


Marcsi újabb spontán ászana gyakorlásainak szép példája ez itt. Az benne az érdekes, hogy az Iyengar-segédeszközöket teljesen magától használja, és csak egész kevés segítségre van szüksége. (A rendetlenséget nem ér nézni :) )

2009. szeptember 27., vasárnap

Góraksászana



...így jár az ember, ha elöl hagyja a szakirodalmat.
Ezúttal az történt, hogy az Iyengar-könyv maradt elöl, amire a két kislány lelkesen rávetette magát. Lapozgatás közben egyszercsak Marcsi felkiáltott: "ezt szoktuk játszani a suliban" - és rámutatott a góraksászanára (tehénpásztor-póz).

Legott meg is csinálta, és abszolút Iyengar-szemléletben, mert segédeszközül a falat használta (alsó kép). Ezt követően Eszti úgy döntött, hogy ő is, ő is! Ebből lett a felülső kép, ami végtelenül aranyos lett :))



2009. szeptember 20., vasárnap

Éka-páda-uttanászana kicsit másképp :)


Azt hiszem, már többször is esett szó arról, hogy a gyerekek olykor "spontán" vesznek fel jóga-helyzeteket, ászanákban pihennek, vagy csak egyszerűen játékból ilyen pózokban vannak.

Ennek egy egész fura változata látható itt. Marcsi egy rolleron adja elő, bár nem teljesen autentikuis módon, de aki jobban tudja, szóljon :)

2009. szeptember 19., szombat

Swamiji könyve a gyerekek jógájáról

A H1N1-gyel való birkózás a gyakorlást nem igazán támogatta, ezért kicsit elméletibb lesz ez a mostani post.
Már egy ideje tervezem, hogy írjak pár szót Swamiji-ről, teljes nevén Paramhans Swami Maheshwarananda-ról. Ő a "Jóga a mindennapi életben" rendszer megalapítója, és elég sokan ezen a módszeren keresztül találkoznak először (komolyabban) a jógával. Amiért számunkra lényeges, az az, hogy az ő gyerekjóga-könyve az egyik legnormálisabb ide vonatkozó szakirodalom Magyarországon. Sajnos ez is elég nehezen elérhető. A könyv címe "Jóga gyerekekkel", és 1993-ban jelent meg a Józsefvárosi SC Jógaközpont kiadásában. Könyvtárban, antikváriumban talán elérhető. Nekem megvan :)

A könyv nagyon profin ismerteti a gyerek mozgás- és légzésfejlődését, és - igen helyesen - különválasztja a kisbabák, a kisgyerekek és a gyerek-gyerekek jógáját.

Viszont.

Háromgyerekes apukaként meggyőződésem, hogy egyes formákat nagyon korán vezet be ez a könyv. A babákkal végzett játékokat még úgy-ahogy el is tudom fogadni, nagyon lényegesen kihangsúlyozva azt, hogy bennünk, a szülőkben semmiképp ne legyen meg az az érzet, hogy "fejlesztjük" a gyermeket. A babákat, hacsak nincs valami rendellenességük, nem kell fejleszteni. Ők fejlődnek a maguk módján. Ha mi nekiállunk ettől eltéríteni őket, akkor visszafejlesztjük őket. Ezzel szemben a babák nagyon szeretik, ha játszunk velük, és az Swamiji-nál leírt dolgok nagyon jó játékok.

Az ott leírt ovis jóga is lehet nagyon jó játék, de csak akkor, ha a kisgyxerek maga is így éli meg. Általában az ovisoknak a korábban már említett mesejóga szerepel a könyvben. Ezzel semmi baj, viszont nem minden kisgyerek akarja végigjátszani az egyes meséket. Ezért azt gondolom, ha menni akar, hagyjuk menni.
Igazából az ovisokkal én le se állnék jógázni. Ha van testvér, és az ovis csatlakozni akar, jöjjön. Ha nincs testvér, és a szülő jógázik, az ovis csatlakozni akar - jöjjön. Ilyenkor át kell állni az ő "jógájára". 10 perc után a legtöbbjük úgyis máshoz fog, akkor visszatérhetünk az eredeti gyakorláshoz.
Swamiji könyve ezen a téren nagyon jó útmutató.

A "nagyok" - 6-14 évesek - jógája, úgy tűnik, teljesen jól van leírva a könyvben. Viszont itt is úgy érzem, érdemes késleltetni a dolgokat. Az ovis jóga, azt gondolom, kielégítő 7-9 éves korig. Akkor kezdeném el a Swamiji szerint 6-8 éveseknek való gyakorlatokat.

(Remélem, nem vagyok tiszteletlen Vele szemben. De a jóga - tapasztalás. És nekem "így jött ki", ez tűnik logikusnak.)

H1N1 és egyebek

Itten kéremszépen az egész társaság influenzás lett, szakértők szerint a H1N1-et kaptuk el, a jelek szerint ugyanolyan könnyű kiheverni, mint a bármimást.

Viszont este remélem lesz, egy kis energiám arra, hogy pár érdekességet meséljek a "spontán" gyerekjógáról...

Szóval, kedves Olvasóim, mindjárt itt vagyunk megint...

2009. szeptember 8., kedd

Hivatalos jógaoktatás Magyarországon

Tyű.

Elhatároztam, hogy megpróbálom megértani a jógaoktatás magyarországi rendszerét, csak hogy világosan lássam, milyen papirosok léteznek ebben a témában, melyik mire való, mire jogosít.
Kicsit elkeseredtem, de azért összeszedem itt, hátha valakit érdekel, és szintén meg akarja érteni.

No tehát.
Középfokú szinten kettő dolgot lehet tenni:
- ETI-vizsgás Alternatív Mozgásterapeuta vizsgát tenni, ebben benne van a jóga, elég komolytalan szinten.
- OKJ-s Edző-Gerincjóga oktató vizsgát tenni. Ez már valamivel komolyabb ügy, nem is nevezném banálisnak. Két félév, 300-350 óra, elég komoly pénzbe is kerül. Ezzel afféle "fitnessz-jóga"-oktató lesz az ember, tehát jobb egészségcentrumokban, profibb fitnessz termekben találhatók ilyen emberek. Úgy tűnik, hogy ha a jóga-utat nem tekintjük, akkor ez egy értelmes lehetőség - de a középpontjában a szakmaszerzés áll, nem a jóga-út.

Ami ezen túl van... Hát, az az, ami elég nehéz ügy.
- Létezett a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán jógaoktató képzés, Melinda is ott kezdte pályafutását, most is ott tanít, de a Főiskolán a jóga csak mint spec.koll. maradt meg. pff, ez nem járható út. (Most tudtam meg, hogy Melinda nem csak jógaoktató, hanem buddhista tanító is - ez annyira, de annyira kedvesen hangzik :) )
- Van még nagyon sok jóga központnak saját jógaoktatói képzése, ezek általában egy évesek, 200-300 órát vesznek igénybe, és van köztük olyan is, ami láthatólag tényleg közelebb visz a jógához. Egyelőre nem értem, mire jók, ezeknek még utána kell nézni...

Ezen felül úgy látszik, a jóga is telis-tele van gittegyletekkel.
- Az egyik gittegylet az Jógaoktatók Egyesülete, ők raknak pecsétes papirost az ember homlokára, "védjegy"-nek hívják. Hát ez elég idétlenül hangzik, úgyszintén erősen vitatható, hogy finoman fogalmazzak.
- A másik ilyen - ez eggyel hitelesebbnek hangzik - az Európai Jóga Unió. Ezeknek van egy 4 éves tematikájuk, amire a beiratkozás úgy kezdődik, hogy egy éves alapozás és erkölcsi bizonyítvány. Ők akkreditálják a képzéseket, viszont ilyenből Mo.-n összesen egy van, azt is egy szlovák egyesülettől vették át. Amúgy a szlovákok járnak ide jógát okítani.

Továbbá van az egyes jóga irányzatok saját képzése.
Ebből Magyarországon egyet találtam, ami autentikusnak tűnik, van "hivatalos" Sivananda képzés.
- Iyengar: ez ugye úgy kezdődik, hogy három év jógaoktatói gyakorlat után vághat bele az ember, és Lengyelországban van legközelebb képzés. Ollala.
- JME (Jóga a Mindennapi Életben) - feltehetőleg saját oktatói képzésük van, de nem sikerült kiderítenem, hogy miként teszik ezt.
- Satyananda, Vivekananda jóga - Magyarországon nincs akreditált képzésük.

Na, ezek után a "jógaoktató szeretnék lenni" felvetésre mi a válasz?

Update:

Kommentelői megjegyzésből megtudtam, hogy van Sivananda képzés is. Ezen kívül Iyengar is.

2009. augusztus 28., péntek

Generációs különbségek

Egyre több fejtörést okoz nekem az, hogy mind a három gyerek szeretne részt venni a közös gyakorlásban, de persze mind a három másként működik.
Ez a gyakorlás elején abban nyilvánul meg, hogy Gergő a maga három évével inkább játszana és vidámkodna, Marcsi - mint már korábban is említettük - gyakorolna, Eszti meg próbál igazodni erre is meg arra is.

A megoldás a mesejóga, mesejóga, mesejóga, de ez Marcsinak kevés. Igazából ott van a gond, hogy a bemelegítéshez nincs türelme a kicsiknek.
A ma reggeli felismerés az volt, hogy valahogy ki kell találni egy "bemelegítő mesét". Azt hiszem, ennek az lesz a módja, hogy fogom és megírom. Aztán megtanulom, végigcsinálom és elkezdem a gyerekekkel.
Ha kész, itt is meg fog jelenni.
Viszont a mesejóga kegyetlenül fárasztó, mármint számomra. Sokkal komolyabb koncentrációt igényel, mint a "hagyományos" gyakorlás, cserébe tényleg sokkal többet ér a jelek szerint...

Egyebekben Marcsi valamiért nagyon rákapott az egyensúly-gyakorlatokra, ami nagyon jó, mert pont azt a típusú összpontosítást teszi ez lehetővé, amire nagy szüksége van. Már magától kinéz egy pontot, amire figyel közben, és ha egy idő után kiesik az egyensúlyból, akkor inkább nevetés van belőle és nem csalódás.
Ééééés, az egyensúlygyakorlatokat nap közben, spontán is csinálja, tükör előtt is. Ennek mellesleg az a hozadéka is megvan, hogy eddig tükör előtt jobbára grimaszokat gyakorolt, most viszont láthatólag tényleg figyel rá, hogy mit csinál.
Fejlődgetünk...

2009. augusztus 23., vasárnap

Az elme rezdüléseinek megzabolázása

Patanjali szerint a címben szereplő mondat a jóga definíciója röviden és tömören.
Ebből a meghatározásból kiderül, hogy a jóga tulajdonképpen kiszúrás az elmével, az ő dominanciáját próbáljuk ezen az úton megrendszabályozni. Ezért aztán az elme, amikor erre rájön, ellenáll.
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire egyértelműen működik gyerekeknél is. Ma volt az első tapasztalásom erre nézve. A gyerekek ma azt mondták, hogy: "jógázás? Áááá, nincs kedvünk". Ez pedig egyszerűen csak a lustaság - tekintve, hogy ez nem akkor történt, amikor valami szörnyen izgalmas dologtól kellett volna őket elvonni, hanem amikor éppen látványosan unatkoztak, és felajánlottam nekik, hogy tartsunk egy Mesejógát.
Ezek szerint már az ő elméjük is ellenáll a megzabolázásnak. Pedig ezek a kölkek még csak nem is tévén, számítógépen szocializálódot konzumgyerek-agy...
Egyelőre hagyom őket lustulni. De holnap reggel reszkessenek, úgy megmozgatom őket, hogy csak na :)

2009. augusztus 21., péntek

Mesejóga

Kipróbáltuk a gyerekjóga mesébe ágyazott változatát. Maga a történet nagyon egyszerű, hogy ne mondjam, butácska volt, és minden mozzanathoz tartozik egy testtartás. Kíváncsi voltam, mi sül ki belőle, mert bár olvastam is ezt a módot, tanárom is mondta, valahogy nem vitt rá a lélek.
Elképesztő volt az eredmény, ezúttal pozitív értelemben.
Néma csendben lesték a szavaimat, tették a mozdulatokat, figyeltek, élvezték.
Lehet, hogy nem akarták elrontani a mesét, lehet, hogy maga a mese fogta össze a figyelmüket.

Amikor anyukájuk bekukkantott az ajtón, tátott szájjal nézte őket.

Ilyenkor döbbenek rá, hogy az iskolában-óvodában az euritmia is valahogy hasonló módon működhet - legalábbis részben. Lehet, hogy a történet ott is rendezi a figyelmüket? Nos, ennek utánajárok.

2009. augusztus 17., hétfő

Napüdvözlet 2.

Szóval ott hagytuk abba, hogy milyen rettentő helyes kis dolgok tudnak történni Surja Namaskar közben.
Ebben a műfajban a legviccesebbeket Gergő csinálja, aki ugye kemény 3 évével rettentő komoly fejet vág a dologhoz, és az első pillanat, amikor vissza kell tartani a nevetést, az az, amikor Namaskar-kéztartást vesz fel kis vacak, és mindezt olyan átéléssel, hogy legszívesebben megenném.
Továbbá a nyolc pont tartás, ami Gergőnél egyelőre még kevéssé kifinomult, egész egyszerűen hasra fekszik, és azalatt az 1-2 másodperc alatt relaxál egyet, méghozzá hihetetlen profizmussal.

Ennek viszont komoly tanulsága is van, ezt még Melindával meg kell(lene) konzultálni. Éspedig az, hogy a tapasztalat szerint a picik nagyon gyorsan képesek váltani a teljesen aktív és a teljesen relaxált állapot között.
A piciken kívül egyedül a macskafélék képesek erre, legalábbis saját tapasztalatom szerint :)

A következő mókás szereplő Eszti, aki 5 évének és ovis mivoltának megfelelő fegyelemmel gyakorol, rettentően koncentrál, és igyekszik pontosan követni az eseményeket. (Eszti amúgy hihetetlen test-tudatossággal bír, irigylem ezért.) Egészen addig, amíg néha el nem veszíti a fonalat, és olyankor kiderül, hogy aaaannyira baba még...

Marcsi viszont úgy csinálja, mint a "nagyok". Egészen apró részleteket észrevesz, javítja magát, ha véletlenül én szólok neki, pontosan követi az instrukciót, és meg is jegyzi.

Gyakorol.

2009. augusztus 14., péntek

Napüdvözlet

...túllépvén a legutóbbi malőrön, Marcsi gyakorlása visszatért a normális kerékvágásba. Viszont a többiek permanensen lázadnak, hogy ők miért nem gyakorolhatnak, amiben a maguk szempontjából igazuk is van. Marcsi meg azért méltatlankodik, hogy őt meg zavarják a többiek, amiben meg neki van igaza. (Meg nekem is, hogy mindenkinek igazat adok, mint Tóbiás, a tejesember.) Úgyhogy azt sütöttem ki, hogy időről-időre beiktatok egy Surja Namaskar- (Napüdvözlet-) napot. Ez azért jó, mert dinamikus, és nem annyira elcsendesülős, hogy Marcsi zavarja, a többiek meg rettentően élvezik.
Ez végtelenül kedves pillanatokhoz vezet.
(folyt.köv)

2009. augusztus 11., kedd

...Csak pontosan, szépen

Mert különben bajok lesznek.

Még mindig a pár nappal ezelőtti malőrről van szó, midőn Marcsi kezére raktam két könyvet, és ettől hisztérikus kacagásba kezdett. Tanárom szerint ez nagy ostobaság volt (bár ő nem így fogalmazott, de a lényeg mégiscsak ez).
Mi ebből a tanulság?
Ebből az, hogy az ember nagyon gondosan figyeljen oda arra, hogy mit tanítanak neki, illetve hogy pontosan kövesse a leírt-elmondott instrukciókat.
És miért ez a tanulság?
Azért, mert eddig minden, amit csináltam a gyerkőccel, az része a gyerekjógának, leellenőriztem, elolvastam, ha véletlen bizonytalan voltam, megkérdeztem. És soha nem is volt semmi gond egyetlen gyakorlatból sem. Ez volt az első alkalom, amikor - Eszti lányom szavaival élve - "nagyoskodtam", azaz olyat csináltam, amiről nem voltam előzőleg 100%-osan meggyőződve, hogy helyes.
És mindjárt baj is lett belőle. Szerencsére (látszólag) nem óriási baj, de azért baj.

Viszont amit "szabályosan" gyakorolunk, abban Marcsi nagyon szépen fejlődik. Csónaktartás, biciklizés, fejkörzés, evezés - ezeket nagyon szereti és élvezi is.

Tehát jógázni - csak pontosan, szépen...

2009. augusztus 8., szombat

Meghalt Cseh Tamás

Ennek a postnak semmi köze a jógához.
Csak az élethez van köze.
Elment a zenész-dalmondó, az indián. Aki megénekelte a hatvanas éveket, a hetveneseket, a nyolcvanasokat, és még a kilencveneseket. Ő volt a huszadik század másik fele.
Valaki útra vált, a jobbik részem.

2009. augusztus 7., péntek

Különös érintések

Nagyon fura dolgok történnek gyakorlás közben.

Megfázott, de már csak taknyos gyermekről lévén szó, ma egy egész picit gyakoroltunk, az is főképp légzésről meg testtartásról szólt, teljesen rendben is történt minden. Nagyon kis ügyes volt, próbált szép egyenesen ülni, szorgalmasan csinálta a váltott orrlyukas légzést. (naná, örült, hogy kap levegőt :) )

Majd a gyakorlás végeztével szépen lefeküdt a földre hanyatt, és kezdte volna a gyakorlás végi elcsendesedést, amikor...
Amikor ráraktam a tenyerére egy-egy könyvet, hogy a kis ujjai kiegyenesedjenek.
Namármost ettől idétlenül felvihogott, és teljesen felborította az addigi nyugalmát, olyannyira, hogy azóta se tért vissza magába igazából.

2009. augusztus 5., szerda

Jógázzon-e a beteg gyerek?

Ne jógázzon.

Ezen töprengek már körülbelül harmadik napja, minthogy Marcsi összeszedett valami jó kis vírusos fertőzést.

A lelkes amatőr megközelítés szerint a jóga majd jól meggyógyítja, egyszersmind meg is világosodik, valamint atomtámadás ellen is véd.

Na igen, de ha a kölök úgy tudna jógázni, hogy ez mind teljesüljön, meg se betegedett volna.

Elvileg bizonyos dolgokon valóban segíthet például a pránájáma, bizonyos légzőgyakorlatok, de ahhoz, hogy ez működjön, sokkal pontosabban kéne érteni az ő állapotát. Amikor lázas, akkor "hűteni" kell (ha egyáltalán kell vele csinálni valamit, leginkább békén kell hagyni), és azt még csak-csak elhiszem magamnak, hogy a saját gyakorlásom során képes vagyok úgy lélegezni, hogy ne fokozzam a tüzet a testemben, de megint csak: ő még kisgyerek.

És ami a legfontosabb: miért jógázik ez a gyerek? Azért, hogy ne legyen annyira kajla. Amikor lázasan fekszik, akkor kajla? Nem. Tehát kell most gyakorolnia? Naugye.

Apajóga

...merthogy olyan is van, sőt, arra is szükség van.
Mivel ez a blog eleje még, mutassunk be egy újabb szereplőt: Melindát, aki a jógatanárom, és elvei ellenére úgy döntött, hogy a jóga tanítását is megtanítja nekem. Ennek érdekében, valamint saját épülésemre például ma is elmentem hozzá gyakorolni.
Ennek érdekes következményei lettek.
Ezt legegyszerűbben talán úgy tudnám szemléltetni, hogy idézem őt magát:

- Keresd meg az alul levő lábadat, aztán a hozzá tartozó kezedet, és azt emeld fel a füled mellé.

Muhaha.

Természetesen ismét rájöttem arra, hogy vitatható, hogy anatómiailag a homo sapiens fajhoz tartozom-e, ma leginkább a lábam kacska mivolta gondolkodtatott el. Pedig ha valaki ránéz, látszólag egész egyenes. Csak amikor pl. virasana-t próbálok csinálni, akkor kiderül, hogy jajdehogy!

Állítólag ha gyakorlok, még egyenes lábam is lehet.

2009. augusztus 3., hétfő

A gyerek, mint a jógázás segédeszköze

Első postomban nem a gyerekek jógáznak.
Ennek legfőbb oka az, hogy leginkább a legnagyobb (Marcsi) gyakorol, és ő most beteg.
Ezért inkább bemutatok egy olyan testhelyzetet, ahol a gyerek mint segédeszköz szerepel.
Magyarázat: az Iyengar-jóga nagyon sok segédeszközt használ annak érdekében, hogy a testhelyzeteket minél pontosabban, tökéletesebben lehessen kivitelezni. Igaz, ő köteleket, fakockákat, ilyesmiket használ, de a gyerek az ultimális megoldás, mint mindjárt látni fogjuk a képen :)
A képen a sashankasana (nyúl-póz) látható, itt az egyik legnagyobb nehézség, hogy az ember a hátát egyenesen tartsa. Ebben segít a gyereksereg. Sajna a legkisebb hamar fellázadt, úgyhogy a kép idejére már csak kettőnek volt türelme :)

(Megjegyzés: a kép cserélés alatt áll, mert voltak hibái)