Swamiji könyve a gyerekek jógájáról

A H1N1-gyel való birkózás a gyakorlást nem igazán támogatta, ezért kicsit elméletibb lesz ez a mostani post.
Már egy ideje tervezem, hogy írjak pár szót Swamiji-ről, teljes nevén Paramhans Swami Maheshwarananda-ról. Ő a "Jóga a mindennapi életben" rendszer megalapítója, és elég sokan ezen a módszeren keresztül találkoznak először (komolyabban) a jógával. Amiért számunkra lényeges, az az, hogy az ő gyerekjóga-könyve az egyik legnormálisabb ide vonatkozó szakirodalom Magyarországon. Sajnos ez is elég nehezen elérhető. A könyv címe "Jóga gyerekekkel", és 1993-ban jelent meg a Józsefvárosi SC Jógaközpont kiadásában. Könyvtárban, antikváriumban talán elérhető. Nekem megvan :)

A könyv nagyon profin ismerteti a gyerek mozgás- és légzésfejlődését, és - igen helyesen - különválasztja a kisbabák, a kisgyerekek és a gyerek-gyerekek jógáját.

Viszont.

Háromgyerekes apukaként meggyőződésem, hogy egyes formákat nagyon korán vezet be ez a könyv. A babákkal végzett játékokat még úgy-ahogy el is tudom fogadni, nagyon lényegesen kihangsúlyozva azt, hogy bennünk, a szülőkben semmiképp ne legyen meg az az érzet, hogy "fejlesztjük" a gyermeket. A babákat, hacsak nincs valami rendellenességük, nem kell fejleszteni. Ők fejlődnek a maguk módján. Ha mi nekiállunk ettől eltéríteni őket, akkor visszafejlesztjük őket. Ezzel szemben a babák nagyon szeretik, ha játszunk velük, és az Swamiji-nál leírt dolgok nagyon jó játékok.

Az ott leírt ovis jóga is lehet nagyon jó játék, de csak akkor, ha a kisgyxerek maga is így éli meg. Általában az ovisoknak a korábban már említett mesejóga szerepel a könyvben. Ezzel semmi baj, viszont nem minden kisgyerek akarja végigjátszani az egyes meséket. Ezért azt gondolom, ha menni akar, hagyjuk menni.
Igazából az ovisokkal én le se állnék jógázni. Ha van testvér, és az ovis csatlakozni akar, jöjjön. Ha nincs testvér, és a szülő jógázik, az ovis csatlakozni akar - jöjjön. Ilyenkor át kell állni az ő "jógájára". 10 perc után a legtöbbjük úgyis máshoz fog, akkor visszatérhetünk az eredeti gyakorláshoz.
Swamiji könyve ezen a téren nagyon jó útmutató.

A "nagyok" - 6-14 évesek - jógája, úgy tűnik, teljesen jól van leírva a könyvben. Viszont itt is úgy érzem, érdemes késleltetni a dolgokat. Az ovis jóga, azt gondolom, kielégítő 7-9 éves korig. Akkor kezdeném el a Swamiji szerint 6-8 éveseknek való gyakorlatokat.

(Remélem, nem vagyok tiszteletlen Vele szemben. De a jóga - tapasztalás. És nekem "így jött ki", ez tűnik logikusnak.)