Napüdvözlet 2.

Szóval ott hagytuk abba, hogy milyen rettentő helyes kis dolgok tudnak történni Surja Namaskar közben.
Ebben a műfajban a legviccesebbeket Gergő csinálja, aki ugye kemény 3 évével rettentő komoly fejet vág a dologhoz, és az első pillanat, amikor vissza kell tartani a nevetést, az az, amikor Namaskar-kéztartást vesz fel kis vacak, és mindezt olyan átéléssel, hogy legszívesebben megenném.
Továbbá a nyolc pont tartás, ami Gergőnél egyelőre még kevéssé kifinomult, egész egyszerűen hasra fekszik, és azalatt az 1-2 másodperc alatt relaxál egyet, méghozzá hihetetlen profizmussal.

Ennek viszont komoly tanulsága is van, ezt még Melindával meg kell(lene) konzultálni. Éspedig az, hogy a tapasztalat szerint a picik nagyon gyorsan képesek váltani a teljesen aktív és a teljesen relaxált állapot között.
A piciken kívül egyedül a macskafélék képesek erre, legalábbis saját tapasztalatom szerint :)

A következő mókás szereplő Eszti, aki 5 évének és ovis mivoltának megfelelő fegyelemmel gyakorol, rettentően koncentrál, és igyekszik pontosan követni az eseményeket. (Eszti amúgy hihetetlen test-tudatossággal bír, irigylem ezért.) Egészen addig, amíg néha el nem veszíti a fonalat, és olyankor kiderül, hogy aaaannyira baba még...

Marcsi viszont úgy csinálja, mint a "nagyok". Egészen apró részleteket észrevesz, javítja magát, ha véletlenül én szólok neki, pontosan követi az instrukciót, és meg is jegyzi.

Gyakorol.