...és ez a kép meg úgy lett, hogy Marcsi unatkozott...
Szerintem nem igényel magyarázatot.
2012. december 26., szerda
2012. december 22., szombat
Fejenállás Iyengar után szabadon
Megint sikerült valami olyat összehozniuk, amire nem számítottam, egy Iyengar-kép láttán rikkantottak fel, és közölték, hogy ezt ők is tudják. Jó, Iyengar tudja ugyanezt könyvespolc nélkül is...
A rendetlenségért szokás szerint elnézést kérek :)
A rendetlenségért szokás szerint elnézést kérek :)
2012. július 29., vasárnap
La Tourette (avagy második felvonás)
A jelek szerint újabb gyerek nőtt bele a kölyökjógába, és még hozzá önként jelent meg a színen. A legnagyobb már felnőtt módon gyakorol, az már másik műfaj, a középsőnek pedig a jelek szerint nincs indíttatása a dologhoz, másban jó.
A kicsivel különleges lesz az út a jelek szerint. Ahhoz, hogy ez érthető legyen, a bloggernek el kell árulnia azt, hogy egy egész sajátos betegséget hordoz magában: a La Tourette szindrómát, ami egy felnőtt korban nem igazán gyógyítható neurológiai betegség, ami enyhébb formájában azzal jár, hogy az embernek különböző kényszermozdulatai vannak, az arcizmai, a keze stb. különböző tic-es dolgokat produkálnak. A dolog sajna öröklődik, és főleg fiú-ágon, és úgy tűnik, Gergőnek is kijutott belőle. (Ő még kinőheti, a gyerekek nagy részének felnőtt-korára megszűnik ez a betegsége.)
Ami miatt ezt itt leírom, az az, hogy ma reggel a szőnyegen gyakorolva Gergő egyszercsak leült velem szemben, és elkezdte csinálni azt, amit én (épp a bemelegítésnél tartottam, a szokásos Satyananda bemelegítő gyakorlatok segítségével).
Először kicsit bohóckodósra vette a figurát, de aztán egyre jobban elkezdett odafigyelni arra, amit csinál, és a végén teljesen pontosan követte a mozdulataimat. Megható volt látni, ahogy a jellegzetes Tourette-es izomfeszültségek elkezdtek kioldódni a kis testéből...
A nap során, úgy érzékeltem, kevesebbet is tic-elt.
Kíváncsi leszek a folytatásra...
A kicsivel különleges lesz az út a jelek szerint. Ahhoz, hogy ez érthető legyen, a bloggernek el kell árulnia azt, hogy egy egész sajátos betegséget hordoz magában: a La Tourette szindrómát, ami egy felnőtt korban nem igazán gyógyítható neurológiai betegség, ami enyhébb formájában azzal jár, hogy az embernek különböző kényszermozdulatai vannak, az arcizmai, a keze stb. különböző tic-es dolgokat produkálnak. A dolog sajna öröklődik, és főleg fiú-ágon, és úgy tűnik, Gergőnek is kijutott belőle. (Ő még kinőheti, a gyerekek nagy részének felnőtt-korára megszűnik ez a betegsége.)
Ami miatt ezt itt leírom, az az, hogy ma reggel a szőnyegen gyakorolva Gergő egyszercsak leült velem szemben, és elkezdte csinálni azt, amit én (épp a bemelegítésnél tartottam, a szokásos Satyananda bemelegítő gyakorlatok segítségével).
Először kicsit bohóckodósra vette a figurát, de aztán egyre jobban elkezdett odafigyelni arra, amit csinál, és a végén teljesen pontosan követte a mozdulataimat. Megható volt látni, ahogy a jellegzetes Tourette-es izomfeszültségek elkezdtek kioldódni a kis testéből...
A nap során, úgy érzékeltem, kevesebbet is tic-elt.
Kíváncsi leszek a folytatásra...
Címkék:
elme,
idegrendszer,
La Tourette,
Tourette
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)