Kipróbáltuk a gyerekjóga mesébe ágyazott változatát. Maga a történet nagyon egyszerű, hogy ne mondjam, butácska volt, és minden mozzanathoz tartozik egy testtartás. Kíváncsi voltam, mi sül ki belőle, mert bár olvastam is ezt a módot, tanárom is mondta, valahogy nem vitt rá a lélek.
Elképesztő volt az eredmény, ezúttal pozitív értelemben.
Néma csendben lesték a szavaimat, tették a mozdulatokat, figyeltek, élvezték.
Lehet, hogy nem akarták elrontani a mesét, lehet, hogy maga a mese fogta össze a figyelmüket.
Amikor anyukájuk bekukkantott az ajtón, tátott szájjal nézte őket.
Ilyenkor döbbenek rá, hogy az iskolában-óvodában az euritmia is valahogy hasonló módon működhet - legalábbis részben. Lehet, hogy a történet ott is rendezi a figyelmüket? Nos, ennek utánajárok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése