2009. szeptember 27., vasárnap

Góraksászana



...így jár az ember, ha elöl hagyja a szakirodalmat.
Ezúttal az történt, hogy az Iyengar-könyv maradt elöl, amire a két kislány lelkesen rávetette magát. Lapozgatás közben egyszercsak Marcsi felkiáltott: "ezt szoktuk játszani a suliban" - és rámutatott a góraksászanára (tehénpásztor-póz).

Legott meg is csinálta, és abszolút Iyengar-szemléletben, mert segédeszközül a falat használta (alsó kép). Ezt követően Eszti úgy döntött, hogy ő is, ő is! Ebből lett a felülső kép, ami végtelenül aranyos lett :))



2009. szeptember 20., vasárnap

Éka-páda-uttanászana kicsit másképp :)


Azt hiszem, már többször is esett szó arról, hogy a gyerekek olykor "spontán" vesznek fel jóga-helyzeteket, ászanákban pihennek, vagy csak egyszerűen játékból ilyen pózokban vannak.

Ennek egy egész fura változata látható itt. Marcsi egy rolleron adja elő, bár nem teljesen autentikuis módon, de aki jobban tudja, szóljon :)

2009. szeptember 19., szombat

Swamiji könyve a gyerekek jógájáról

A H1N1-gyel való birkózás a gyakorlást nem igazán támogatta, ezért kicsit elméletibb lesz ez a mostani post.
Már egy ideje tervezem, hogy írjak pár szót Swamiji-ről, teljes nevén Paramhans Swami Maheshwarananda-ról. Ő a "Jóga a mindennapi életben" rendszer megalapítója, és elég sokan ezen a módszeren keresztül találkoznak először (komolyabban) a jógával. Amiért számunkra lényeges, az az, hogy az ő gyerekjóga-könyve az egyik legnormálisabb ide vonatkozó szakirodalom Magyarországon. Sajnos ez is elég nehezen elérhető. A könyv címe "Jóga gyerekekkel", és 1993-ban jelent meg a Józsefvárosi SC Jógaközpont kiadásában. Könyvtárban, antikváriumban talán elérhető. Nekem megvan :)

A könyv nagyon profin ismerteti a gyerek mozgás- és légzésfejlődését, és - igen helyesen - különválasztja a kisbabák, a kisgyerekek és a gyerek-gyerekek jógáját.

Viszont.

Háromgyerekes apukaként meggyőződésem, hogy egyes formákat nagyon korán vezet be ez a könyv. A babákkal végzett játékokat még úgy-ahogy el is tudom fogadni, nagyon lényegesen kihangsúlyozva azt, hogy bennünk, a szülőkben semmiképp ne legyen meg az az érzet, hogy "fejlesztjük" a gyermeket. A babákat, hacsak nincs valami rendellenességük, nem kell fejleszteni. Ők fejlődnek a maguk módján. Ha mi nekiállunk ettől eltéríteni őket, akkor visszafejlesztjük őket. Ezzel szemben a babák nagyon szeretik, ha játszunk velük, és az Swamiji-nál leírt dolgok nagyon jó játékok.

Az ott leírt ovis jóga is lehet nagyon jó játék, de csak akkor, ha a kisgyxerek maga is így éli meg. Általában az ovisoknak a korábban már említett mesejóga szerepel a könyvben. Ezzel semmi baj, viszont nem minden kisgyerek akarja végigjátszani az egyes meséket. Ezért azt gondolom, ha menni akar, hagyjuk menni.
Igazából az ovisokkal én le se állnék jógázni. Ha van testvér, és az ovis csatlakozni akar, jöjjön. Ha nincs testvér, és a szülő jógázik, az ovis csatlakozni akar - jöjjön. Ilyenkor át kell állni az ő "jógájára". 10 perc után a legtöbbjük úgyis máshoz fog, akkor visszatérhetünk az eredeti gyakorláshoz.
Swamiji könyve ezen a téren nagyon jó útmutató.

A "nagyok" - 6-14 évesek - jógája, úgy tűnik, teljesen jól van leírva a könyvben. Viszont itt is úgy érzem, érdemes késleltetni a dolgokat. Az ovis jóga, azt gondolom, kielégítő 7-9 éves korig. Akkor kezdeném el a Swamiji szerint 6-8 éveseknek való gyakorlatokat.

(Remélem, nem vagyok tiszteletlen Vele szemben. De a jóga - tapasztalás. És nekem "így jött ki", ez tűnik logikusnak.)

H1N1 és egyebek

Itten kéremszépen az egész társaság influenzás lett, szakértők szerint a H1N1-et kaptuk el, a jelek szerint ugyanolyan könnyű kiheverni, mint a bármimást.

Viszont este remélem lesz, egy kis energiám arra, hogy pár érdekességet meséljek a "spontán" gyerekjógáról...

Szóval, kedves Olvasóim, mindjárt itt vagyunk megint...

2009. szeptember 8., kedd

Hivatalos jógaoktatás Magyarországon

Tyű.

Elhatároztam, hogy megpróbálom megértani a jógaoktatás magyarországi rendszerét, csak hogy világosan lássam, milyen papirosok léteznek ebben a témában, melyik mire való, mire jogosít.
Kicsit elkeseredtem, de azért összeszedem itt, hátha valakit érdekel, és szintén meg akarja érteni.

No tehát.
Középfokú szinten kettő dolgot lehet tenni:
- ETI-vizsgás Alternatív Mozgásterapeuta vizsgát tenni, ebben benne van a jóga, elég komolytalan szinten.
- OKJ-s Edző-Gerincjóga oktató vizsgát tenni. Ez már valamivel komolyabb ügy, nem is nevezném banálisnak. Két félév, 300-350 óra, elég komoly pénzbe is kerül. Ezzel afféle "fitnessz-jóga"-oktató lesz az ember, tehát jobb egészségcentrumokban, profibb fitnessz termekben találhatók ilyen emberek. Úgy tűnik, hogy ha a jóga-utat nem tekintjük, akkor ez egy értelmes lehetőség - de a középpontjában a szakmaszerzés áll, nem a jóga-út.

Ami ezen túl van... Hát, az az, ami elég nehéz ügy.
- Létezett a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán jógaoktató képzés, Melinda is ott kezdte pályafutását, most is ott tanít, de a Főiskolán a jóga csak mint spec.koll. maradt meg. pff, ez nem járható út. (Most tudtam meg, hogy Melinda nem csak jógaoktató, hanem buddhista tanító is - ez annyira, de annyira kedvesen hangzik :) )
- Van még nagyon sok jóga központnak saját jógaoktatói képzése, ezek általában egy évesek, 200-300 órát vesznek igénybe, és van köztük olyan is, ami láthatólag tényleg közelebb visz a jógához. Egyelőre nem értem, mire jók, ezeknek még utána kell nézni...

Ezen felül úgy látszik, a jóga is telis-tele van gittegyletekkel.
- Az egyik gittegylet az Jógaoktatók Egyesülete, ők raknak pecsétes papirost az ember homlokára, "védjegy"-nek hívják. Hát ez elég idétlenül hangzik, úgyszintén erősen vitatható, hogy finoman fogalmazzak.
- A másik ilyen - ez eggyel hitelesebbnek hangzik - az Európai Jóga Unió. Ezeknek van egy 4 éves tematikájuk, amire a beiratkozás úgy kezdődik, hogy egy éves alapozás és erkölcsi bizonyítvány. Ők akkreditálják a képzéseket, viszont ilyenből Mo.-n összesen egy van, azt is egy szlovák egyesülettől vették át. Amúgy a szlovákok járnak ide jógát okítani.

Továbbá van az egyes jóga irányzatok saját képzése.
Ebből Magyarországon egyet találtam, ami autentikusnak tűnik, van "hivatalos" Sivananda képzés.
- Iyengar: ez ugye úgy kezdődik, hogy három év jógaoktatói gyakorlat után vághat bele az ember, és Lengyelországban van legközelebb képzés. Ollala.
- JME (Jóga a Mindennapi Életben) - feltehetőleg saját oktatói képzésük van, de nem sikerült kiderítenem, hogy miként teszik ezt.
- Satyananda, Vivekananda jóga - Magyarországon nincs akreditált képzésük.

Na, ezek után a "jógaoktató szeretnék lenni" felvetésre mi a válasz?

Update:

Kommentelői megjegyzésből megtudtam, hogy van Sivananda képzés is. Ezen kívül Iyengar is.